Miért pont gyerekek?
2007 nyarán valahol az északi part egyik kikötőjében táborozó gyerekeket láttunk. Hihetetlen lelkesedéssel, akarattal és energiával vetették bele magukat a vitorlázás alapjaiba. A klubház teraszán csomókat tanultak, rendbe szedték az egyesület kimustrált hajóit, és elsajátították a vitorlázás alapjait.
Jó volt nézni Őket. Arra gondoltunk, hogy talán Ők lesznek a balatoni vitorlázók következő nemzedéke, a mi utódaink. Talán Ők már megtanulják, miért nem dobunk a vízbe semmit, és mért fontos a “hajós etikett”. Talán Ők lesznek azok, akiknek segítenek azok az alapok, amit egy ilyen vitorlástábor nyújt, igazi sportemberekké teszik Őket. Talán belőlük lesz a jövő magyar vitorlázás olimpiai-, világ- vagy európa-bajnok csapata. Aztán vízre szálltak. Legalábbis megpróbálták, de nem volt két egyforma hajó…
Nem volt két teljesen működő szerkezet, amely úszik is a vízen, no meg vitorlázni is lehet vele. Nem az edzők tehettek róla, és nem a klub. Egyszerűen nem volt pénz az egyforma táborozásra való hajók megvásárlására.
Egy kicsit Magyarországon éreztük magunkat. Megint egy sport, ami fontos nekünk, a gyerekeinknek, az edzőknek, táborvezetőknek és a jövőnknek. Csak éppen nincs rá pénz. Kitaláltunk tehát valamit, hogy segítsünk nekik, és létrehoztunk egy egyesületet, amelynek feladata a magyar vitorlázás utánpótlás-nevelésének támogatása, a vitorlás sport népszerűsítése, akár olyanok számára is, akik nem is tudják mi fán terem egy hajó vászonnal, de egy meghatározó élmény közénk tartozóvá teheti őket.
Alapító tagok
Az egyesületet olyan magyarországi cégek és magánszemélyek hozták létre, akiknek meggyőződése, hogy szervezőmunkájuk és anyagi támogatásuk által megvalósulhat a magyar vitorlázás utánpótlás-nevelésének szervezett támogatása. Mindegyikőjük aktívan vitorlázik, és apa is egyben, aki nap mint nap szembesül a Balatoni egyesületek helyzetével, a vitorlástáborok eszközparkjának gyengeségével, a sportág problémáival.
Náray Richárd (D-42, RAX 824)
15 éves kora óta vitorlázik más és más nagyhajós osztályokban a Balatonon és a tengeren. Négy gyermeke van, civilben egy kommunikációval foglalkozó céget vezet. Meggyőződése, hogy a vitorlás oktatást nem az egyesületekben versenyhajókon kell kezdeni, hanem nyári táborokban, olyan eszközökön, amelyek alkalmasak a víz közeli élmények megszerzésére, hogy az “Örök szerelem” egy életen keresztül végigkísérje gyermekeinket. Vitorlás szakedző, versenybíró, versenyrendező, több nemzetközi kishajós utánpótlás verseny fő szervezője az elmúlt 15 évben.
Wonke Péter (8R 1)
Két gyermeke van. Gyermekkora óta vitorlázik. Komoly szervező és anyagi szerepet vállalt abban, hogy a következő évadban újra a Balatonon látjuk majd Magyarország egyik úszó legendáját, a Tramontanát. Nemzetközi vizeken versenyzik a Freja nevű dragonnal, ahol látta és látja, hogyan is teszik ezt külföldön, mitől megy olyan jól akár tenger nélküli országoknak is a vitorlássportban való szereplés.
Náray Vilmos (D-42)
7 éves kora óta vitorlázik. Gyermekkorát olyan egyesületben töltötte, amely a Magyar utánpótlás-nevelés zászlóvivőjének számított. A VVSI-ben végigjárta a kötelező gyermeklétrát, versenyzett az összes jolle hajóosztályban, amiben Magyarországon indulni lehetett. Négy gyermeke van. Álláspontja szerint, hogy az utánpótlás nevelésnek és a versenysportnak csak kialakult magas szakmai követelményekkel bíró bázisai lehetnek. Filozófiája azonban, hogy az élsport bázisa a tömegsport, és meg kell adni a lehetőséget mindenkinek arra, hogy a vitorlázást már gyermekkorában megismerje, mégpedig olyan körülmények között, hogy döntéséhez támpontot csak a szél és a víz szeretete adjon a jövőben.
Wonke Gergely (RAX-824)
1997 óta vitorlázik a Balatonon. Több hajóosztályban is versenyzett a nagyhajós flották közül. Alapító tagja volt a Tramontana Alapítványnak, amely azért jött létre, hogy megmentse a hajót a pusztulástól. Kétszeres apa, és többszörös keresztapa. Naponta látja a parton azokat a gyerekeket, aki részt akarnak venni a vitorlázásban, de eszköz híján nincs rá lehetőségük. Mindenben segít nekik, amiben csak lehet.
Tímár Péter, Timu
Már nincs közöttünk, de nélküle nem létezhetnénk… A magyarországi utánpótlás-nevelés egyik meghatározó alakja. Annak a magyar edzőgenerációnak az elhivatott tagja, amely nem csak mondja és mondta, hanem teszi is mindazt, amitől a mi gyerekeink igazi vitorlázók lesznek. Edzője volt a magyar ifi és serdülő válogatottnak. Megalapította Magyarország egyik legsikeresebb képzőközpontját a Velencei Tavon, ahonnan tehetséges gyerekek és oktatók kerülnek ki a keze alól. Ő biztosítja számunkra az oktatás, nevelés szakmai alapjait, az oktatókat, és azt, hogy a tehetséges gyerekek ne kallódjanak majd el.
Bajusz Károly (Y 721)
Ő sincs már közöttünk, de nélküle most nem lenne VGYE sem. Gyermekkora óta vitorlázott a Balatonon, a BFYC tagja volt, és aktív részese minden a klubban zajló gyermekekkel kapcsolatos programnak. Hajójának, a Ganz Danubiusnak a legénysége, mely kizárólag fiatal tehetségekből áll, részt vesz a Magyar Tengeren szinte minden versenyen. Négy gyermeke mind aktív tagja a magyarországi vitorlás sportnak és a VGYE csapatának.